Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

 

Kertzöldítésre fel! – 1. rész

Kertzöldítésre fel! – 1. rész
Sokan nem is gondolnak bele, hogy a kertészkedés olykor, ha meggondolatlanul csinálják, természetkárosító is lehet.

Elsősorban a műtrágyák, gyomirtószerek és növényvédőszerek ésszerűtlen, hozzá nem értő használatára gondolok, valamint a sok esetben indokolatlan forgatásos talajművelésre, az avar és egyéb „zöldhulladék” elégetésére vagy elszállíttatására. Aki kertészkedik, általában szereti a természetet, hiszen a kertészkedés legfontosabb célja a „természet közelebb hozása” lakóhelyünkhöz. A környezetterhelő kertészeti gyakorlat a megfelelő tudás hiányában és a rossz szokásokban keresendő. Ideje ezen változtatni.

Rengeteg szakmai anyag áll a rendelkezésére annak, aki veszi a fáradságot és utána olvas egyes kertészeti témáknak pl. hogyan lehet fenntarthatóan, ökotudatosan kertészkedni. Legyen szó akár konyhakertről, gyümölcstermesztésről, dísznövényekről vagy a pázsit vegyszermentes gondozásáról; szerencsére mindenre van megoldás.

Emberkímélő komposztálás helyben

Nagyon hosszan lehetne beszélni csak a „zöldhulladék” kérdésköréről. Röviden annyit, hogy minden, ami a kertben keletkezik: avar, fűnyesedék, fametszésből és sövénynyírásból származó ágak, gyomlálásból származó szervesanyag, bármilyen növénymaradvány: ÉRTÉK! Igen, még a diófalevél is. De ide tartozik még a konyhai hulladék is, hiszen tápanyagokban, nyomelemekben gazdag szervesanyag, mely a háztartásban keletkezik és remekül komposztálható.

Szervesanyagot elégetni vagy elszállíttatni a legnagyobb butaság. (Aki fával fűt, természetesen a vastag faágakat használja el télen a kályhában.) Még a legkisebb kertben is elfér egy kis komposztáló, aki pedig igazán jót akar, az úgynevezett „helyben komposztálást” választja. Minek elvinni a növénymaradványokat az ágyásról a kerti komposztálóba, ha később az érett komposztot úgyis vissza kell hordani? A növények visszametszésekor keletkező anyagot az ágyásban, a talaj felszínén elterítve lehet hagyni, arasznyi méretűre összedarabolva, hogy egyenletesen szét tudjuk teríteni, ezzel védve a talajt és elkerülve a gyomosodást. És kész is a mulcsozás. A talajlakó élőlények végzik a dolgukat, humuszban gazdag termékeny talajjá varázsolják nekünk a „zöldhulladékot”. A fűkaszálék is szétteríthető az évelő virágok között vagy a cserjék, sövény tövében.

Akinek a kert mérete megengedi és ragaszkodik a hagyományos kerti komposztdomb vagy komposztkeretes megoldáshoz, annak ajánlok egy még tutibb módszert: a termokomposzt készítést. Őry Barnabás biokertész barátom nagyon szépen leírta könyvében, A 3 órás kert-ben, hogyan kell előállítani a legjobb minőségű házi komposztot termokomposztálással. Milyen nitrogénben, ill. szénben gazdag alapanyagokat használj? A komposzt levegőztetését hogyan oldd meg izzadtságos átforgatás nélkül? Milyen anyagokra van szükséged, hogy a leghatékonyabb komposztálót állítsd össze? Minden kérdésre választ ad a könyvben. Továbbá, megtudhatod tőle, hogyan lehet 100 négyzetméteren megtermelni egy 4 tagú család egész éves zöldségigényét, mindezt heti 3 óra munkával, vegyszermentes ökológiai módszerekkel. Pontos adatokkal, minőségi illusztrációkkal, sok-sok éves releváns biokertészi tapasztalattal, lépésről lépésre vezeti végig az olvasót. Olvasmányos, könnyen fogyasztható és hasznos könyv A 3 órás kert!

A kert alfája és omegája a talaj

Az ökológiai szemléletű kertészkedés a talajt veszi minden alapjának. A hagyományos/konvencionális hozzáállás növényközpontú, tehát ha bármi baja volt a növénynek, magát a növényt kezelték, és nem mentek vissza a baj forrásához, a talajhoz. Feleslegesen sok vegyszert használtak el a probléma orvoslására, mely csak a tünet kezelésére volt elég, nem is hasznosult, hanem átsodródott a szomszéd kertjébe és kimosódott az altalajba, így pedig szennyezte az ivóvízkészletet. A mesterséges kemikáliák használatával az eredendő probléma megmaradt: tápanyagszegény, rossz szerkezetű talaj, mely többé nem képes táplálni a növényt. Az ökológiai gondolkodás a talajból indul. Ha sínylődik a növény, a talajban élő mikroorganizmusok boldogtalanságára következtethetünk. Ha jó állapotú, egészséges a talaj, akkor a növény is megfelelően fog fejlődni.

A talajra ökoszisztémaként kell tekintenünk. Parányi élőlények lakják, melyek felelősek a növény táplálásáért, egészségéért. Minden erodált, túlhasznált, kizsigerelt és leromlott talaj feljavítható. De hogyan?

A kulcs a szervesanyag. Növényi és állati eredetű szervesanyagok (trágya), alga és gombakészítmények, házi komposzt, és huminsav hozzáadásával javíthatjuk fel talajunkat.

A cikksorozat folytatásában részletezzük a talajélet javításához szükséges biológiai készítményeket.

Szerző:
Silye Mónika - Ökológiai gazdálkodási mérnök
2024.