Magyarországon a legnagyobb arányban termesztik. Termés középnagy-nagy, megnyúlt körte alakú, a kocsány felé elkeskenyedő. Alapszíne zöldessárga, de szinte teljesen barnás parával fedett, száraz tapintatú. Húsa fehér, olvadó, vajszerű, bő levű, gyengén kövecses, kellemesen fűszerízű.
Szeptember végén szedhető, szakszerűen tárolva október és január között fogyasztható. Igénytelen, alkalmazkodóképes körtefajta, inkább a hűvös termőhelyeket kedveli. Téli fagyokra nem érzékeny. Talajban nem válogat, gyümölcsei a szelet jól állják. Gombás betegségekre fogékonyabb. Vadalanyra való, birsen csak közbeoltással nevelhető.
Fája edzett, erős, buja növekedésű. Laza, terebélyes koronájú, nagytermetű fát nevel. A metszést nagyon igényli. Középkorán fordul termőre, rendszeresen és bőven terem. Jó virágport ad. Porzófajtái a Clapp kedveltje, Serres Olivér, Vilmos körte és a Kieffer körte.
|
