|
Akár 10 m magasra is felkúszhat, ezért tökéletesen alkalmas pergolák és más fa- és vasszerkezetek befuttatására. Igazi díszét az április-májusban nyíló fürtvirágzatok sokasága adja, melyek színe rózsaszín. A pillangós virágokból álló, tömött, lecsüngő virágzatok, lombfakadáskor nyílnak, ezért a levelek még kevéssé takarnak.
Kezdetben lassú növekedésű cserje, így bőséges virágzásra is csak idősebb korában számíthatunk. Napos, vagy legfeljebb félárnyékos fekvésbe ültessük közepesen tápanyagdús, humuszos, savas vagy semleges kémhatású talajba, s fiatal korban és száraz időszakokban rendszeres öntözéssel biztosítsuk vízigényét. A túlzott mértékű trágyázás nem ajánlott, mivel ez inkább csak a növény zöld részeinek fejlődését serkenti, jellemzően a virágzás rovására.
A jó virágzás érdekében érdemes évente kétszer metszeni, a nyár elején, valamint a tél végén. A nyári metszés során vágjuk vissza a friss zöld hajtásokat az 5-6. levélig, míg a tél folyamán vágjuk ezeket vissza a 2-3. rügyig. A lilaakác hazánkban is teljesen télálló, a fiatal egyedeket azonban a tél folyamán nem árt takarással védeni az erősebb fagyoktól. Az átültetést rosszul viseli. Tavasszal lehetőleg adjunk a növénynek kálium-szulfátot, mivel ez serkenti a bimbóképződést. Időnként megtámadhatják a pajzstetvek, s levélfoltosodás és lisztharmat is előfordulhat.
|
